"A Mickey Mouse Clubból nem csak a Britney Spears-féle, a minőségi populáris muzsikát még csak alulról sem súroló előadók kerülnek ki. Van kivétel - bár tény, ez erősíti a szabályt -, őt pedig úgy hívják, hogy Christina Aguleira. Az anno a Genie in a Bottle-lal a listák elejére kúszó - akkor még kamasz, ma már házas - csajban egy dolgot fel lehet fedezni. Mégpedig azt, hogy bármennyire is pocsék a zenei aláfestése az említett slágernek, azt a hang is eladhatja. És eladta. A hang pedig csak egyre fejlődött, képződött az évek során - a Fighterben olyat szólt, hogy arra már mindenki felkapta a fejét -, az énekesnő egyre jobban kezdte használni, mára pedig megérezte, merre is lézeng az ő stílusa. Ezt tükrözi a dupla kiadvány egyes lemeze. Erős tánczene, jó pár kész világslágerrel. A kettes diszk százszor izgalmasabb, társszerzője Linda Perry. Szvinges-popos-dzsezzes cucc, egy jobbfajta harmincas évekbeli amcsi gengszterfilm füstös lebujába képzeljük magunkat, ahol viszkit kortyolgatunk, elegánsan szivarozunk, és azzal a pár tíz emberrel magunk körül seemi mást nem teszünk, csak csendben hallgatjuk a homályban álló énekesnőt. merhogy iszonyat komolyan tud énekelni. ( És a zenekar sem utolsó alapot teker neki. ) "-írja az Exit.

Igen, ez pontosan így van. Csodálatos hang, irigylésre méltó kisugárzás. Ez a lány - elnézést asszony - tényleg tud énekelni. Ezt számtalan olyan slágerben mutatta meg mint a vad Dirty, a szende Beatiful és az Ain't other man. Csodálatos. Reméljük még nagyon - nagyon sokáig hallgathatjuk a hangját.