"Justin Timberlake ott volt, amikor a fiúzenekarok a legnagyonn királyok voltak, és ott volt akkor is, amikor a trónok összedőltek. Megpróbált ebből a zakóból felállni, és sikerült neki ( akárcsak Robbie Williamsnek a szigetországban, igaz ő azóta már kissé elfáradt ). Kiadta első szólólemezét, melyen ugyan az amcsi rajongók ízlésvilágát célozta meg, ennek ellenére azonban egy változatos, ötletes zenei alapokra kreált slágeres, sima bemutatkozó albumnál sokkal többet rakott le az asztalra. Nyilvánvaló, hogy a fél világ várta a folytatást. Megjött.                                       

A Futuresex pont ezt a csípőrázós vonalat követné, de a zenei ötleteket nagyon 2006-osra veszi. Timbaland akár jó választás is lehetne producernek - Nelly Furtadóra pozitív hatással volt-, itt viszont kevésbé vált be. A lemez Timberlake-től szokatlan hangzással indul ( némileg kotikusak a ritmusok ), Prince muzikalitására hajaz - de meg sem közelíti azt a szintet -, és ahogy követik egymást a trekkek, úgy lesz egyre laposab és unalmasabb az egész. A vége felé valami gyenge motown hatást érezni, de csak akkor, ha nagyon odafigyel a hallgató.

Négy évet kellett várni, mégis egy kusza, gyorsan összerántott lemeznek tűnik, ami közel sem biztos, hogy olyan hatást vált majd ki a rajongókból, mint a simán minőséginek nevezhető elődje." - írja az Exit.

Hát, Justin, ezt jól megkaptad! Egyébként valósággal igaz ez a cikk, mert a Futuresex-ről kimásolt Sexyback a nyomába sem ér a Snoop Dogg-gal készített duettnek és most csak egy példát mondtam! Tehát ha Justin meg akarja őrizni rajongótáborát, valami szenzációsat kell kitalálnia, méghozzá gyorsan!