Sőt, akár még azt is, hogy egyre jobban, mert a most esedékes harmadik fordulóra aztán tényleg rendesen felcicomázta az emónak tetsző rockzenéjét ez az öt tinédzsernek tűnő huszonéves muzsikus.

Az alap persze ugyanaz, na de a felépítmény, az kérem egész más, itt ugyanis deklaráltan a Queen, a Pink Floyd és más hasonló kaliberű zenekarok hatása lebegi be a dalokat. Nos, ha már deklarálták, vegyük is észre: két elődjéhez hasonlóan ez is egy konceptlemez (témája a halál), és a zenekar most tényleg be is vetett a mondanivaló szolgálatában mindent, amit csak a nagyoktól el tudott lesni. Nagyszabású megoldásokban tehát nincs hiány, a kidolgozott kórusoktól a zongorán át a katonazenekari betétig és az ideillő látványvilágig van itt minden (vendégénekesként még Liza Minnelli is). A kérdés csak az, hogy mihez méri az ember ezt az egészet: az emo-pop-punk mezőnyhöz vagy a nagyokhoz? Mert az ugyan biztos, hogy az alapok felől közelítve van mire felnézni a lemezen, de az is, hogy odafentről meg van mire (vagy mit) lenézni rajta. Épp ezért maradjunk talán középen.

A Welcome To Black Parade című számhoz már klip is készült. Aki hallotta a számot, annak már van benyomása a cd-ről, de senki ne ítéljen elsőre.