Nem az döbbentett meg, hogy a játszótér betonoszlopánál vonagló, tinikurvának öltözött kiscsajok, a földrajztanár által örök depresszióba taszított szuicidek és kigyúrt wannabe maffiózócskák bemutatkozóoldalai azt az érzetet keltették, hogy Magyarország tíz év múlva pornófilmbe oltott gengsztermozi lesz, ahol az áldozatok olyan lúzerekből kerülnek ki, akik még pont nem vágták fel az ereiket.

Az emókon nem tudtam túltenni magam. A Privi.hu nyelvi és vizuális iszapbirkózásában ugyanis ez volt az egyetlen fix pont. A legtöbben vagy emósok voltak, vagy pont, hogy utálták az emókat. A dolgot bonyolította, hogy az emók egyúttal elítélik a többi emót is, mert ők csak megjátsszák az egészet. Ahogy emokid15 írja: "Az emo görlöknek többsége divatból az!"

És ezzel nehezen lehet vitatkozni, főleg, ha nem tudjuk, mi az, hogy emo.

Mi az, hogy emo?

Kezdjük az elején, a leglényegtelenebbel. (Akit a téma szempontjából mellékes zenei előzmények nem izgatnak, ugorjon a következő fejezetre.) Az emo eredetileg zenei stílus volt a 80-as években. Az emotional, azaz az érzelmes hardcore Washingtonban alakult ki az egyre durvább New York-i hardcore ellenáramlataként. Az emocore zenekarok – például a Rites of Spring, akiktől állítólag az emo kifejezés is származik – a szakirodalom szerint dallamosabb zenét játszottak. Ebből azoknak, akik nincsenek mélyen beágyazva a szcénába, persze annyi jön le, hogy az emocore-osok pont ugyanúgy daráltak a gitárjaikon, mint kemény zenében utazó haverjaik Amerika-szerte. A hasonlóságot aztán a történelem is igazolta, amikor a 90-es évek elején az egész egyszerre tűnt el.

Az emo és a szocialisták

Az emokultúra megértéséhez egyébként nem kell tudnunk semmit ezekről a punkos, rockos, melankolikus zenekarokról. Messengeres kalandozásaimból kiderült, hogy a mozgalom kulturális háttere nagyjából annyira tiszta, mint az MSZP ideológiai bázisa. És pont annyira fontos is, mint Gyurcsány Ferencnek Marx.

Vannak emók, akik a fenti zenéket hallgatják, vannak, akik a divathullámot jó érzékkel meglovagoló német Tokio Hotelt, sőt vannak, akik skát. Vagy semmit, mert úgyis mindegy. Ez ugyanis a lényeg. Hogy az élet szar. Az embernek a mindennapi őrületben a mély érzések, a világ keserűségében való elmerülés, a melankólia, a versírás maradnak társául.

A kamaszkori nihilizmus önmagában nem lenne izgalmas. Ki emlékszik, például, a cure-osokra, depeche-esekre? Vagy az alterosok, gézsállal a nyakukban? Az emót ezekhez hasonló, ellenkulturális mozgalomnak hívnánk, már ha nem lenne akkora divat, mint maga a mainstream.

A zavarba ejtő helyzet az oka, hogy aki emo, az leginkább a többi emóra dühös, mert ők csak divatból csinálják. "16 éves leszek lassan és már 2 éve emo vok. 2 éve mikor végigmentem az utcán mindenki hülyének nézett és ujjal mutogattak rám mert máshogy néztem ki mint az átlag. Most meg minden 2. ember aki szembejön velem úgy néz ki mint én. Nem zavarna ha tudnám , hogy nem divatból megy az egész mert az h valaki emo most kezd divatos lenni" - mutat rá a problémára egy fórumon Oroszlánbébi.

Az emót egyébként nagyjából abban a korban hagyják abba a srácok, amikor az előző generációk éppen kezdtek cure-osok, depeche-esek, alterosok lenni. Aki ma 17 évesen még emós, az valamit nagyon elrontott, és kiútnak valóban csak a befalcolás marad.

Akinek viszont 13 évesen még nincs vastagon kihúzott szeme, arcba fésült haja, szegecselt öve, szűk, női csípőfarmere, hát az tényleg csak egy plázabiccs lehet.

Az emo 12 pontja

Nem, nem csak lányok lehetnek emósok. Annyi, hogy az emo fiúkat és lányokat nem sok különbözteti meg egymástól. Az emo boyok ugyanolyan testre tapadó pólót, kitűzőket, halálfejmintás kendőt vagy táskát, feltupírozott, szembe fésült hajat, női farmert és szájpiercinget hordanak, mint az emo görlök.

Hiba volna a nemeket szexuális szokásaik alapján megpróbálni elkülöníteni. Az emóknak ugyanis olyannyira fontosak az érzelmek, hogy azokat adott esetben saját nemükön vezetik le. A lényeg ugyanis az érzékenység, amit nem korlátozhatnak olyasmik, mint az elsődleges nemi jegyek. A magyar és külföldi oldalak tömegével mutatnak be egymással csókolózó emo kideket, amit az emo görlök állítólag nagyon szexinek tartanak.

A mozgalom kulcsa egyébként éppen a net. Míg kulturális háttér tekintetében az emo elég hektikus, a stílus legapróbb jegyei is pontosan terjednek a blogokon és a honlapokon. Egy 14 éves, vidéki lány elmesélte, egy éve emo, amióta a neten rábukkant egy fekete-fehér oldalra, versekkel, emók képeivel és emo magyarázószövegekkel.

A magyar oldalak jó részén pontosan ugyanaz a hosszú használati utasítás olvasható, amelyből kiderül, hogyan néznek ki, miket gondolnak, hogyan viselkednek az emók.

Az emo például érzékeny: "Sajnos elég jó és érzékenylelkű ember vagyok. Sokszor imádok mident sokszor meg elönt a S Z A R. Elszorul a szívem ha egy kóborkutyát vagy egy megfáradt nőt látok ilyenkor minden szomorú."

Az emo passzívan lázad: "Az igazi emosok sokat gondolkoznak az élet dolgain, gyakran filóznak olyan dolgokról, amik az emberi érzelmekkel, a léttel kapcsolatosak. Szokatlan öltözködésük és hajviseletük felhívja a figyelmet arra, hogy vannak ilyen fajta lázadók is. Az emberek nemtörődömsége ellen lázadnak tulajdonképpen, egyfajta segélykiáltás, hogy velük is kell foglalkozni."

Az emo nem eszik állatot: "Az Emokra jellemző még, hogy legjava vegetáriánus, az állatok iránt érzett szeretet miatt."

Az emo szomorú: "Minden EMO-s tudja, hogy milyen az amikor, semmi nem jön össze, és jobb nem látni a világot."

Az emo nem öngyilkos, csak néha

Az emós kultúrában lényeges még az öngyilkosság, amit onnan lehet tudni, hogy a legtöbb szájt megmagyarázza: azért, mert emo vagy, még nem kell felvágnod az ereid. Bár valószínűtlen, hogy az emósok a szegény kóbor kutyák láttán tömeges öngyilkosságot követnének el, és különben is, nyolcra haza kell érniük. Azért meglepő volt hallani, hogy a befalcolás nem csak a divat része. Egy 14 éves lány mesélte, hogy emós unokatestvére sikeres öngyilkosságot követett el, mert elhagyta egy emós fiú.

Mivel az Index szerkesztőségében nem dolgoznak emók, nem ezzel a szomorú történettel fejezzük be a cikket. Rövid útmutató arról, honnan ismerhető fel rögtön egy emós honlap.

Az oldal legelején elküldik a francba azt, akinek nem tetszik, amit lát.
Az egyes mondatok végén X-ek szerepelnek, ami a straight edge nevű antidrogos és alkoholellenes hardcore-mozgalom jele, és senki sem tudja, pontosan miért került az emós szimbólumok közé.
Bemásoltak néhány verset (Ady).
A képeken önmagát felülről vagy tükörből fotózó androgünök képei láthatók, vagy a saját, csámpásan álló lábukról raknak fel fotókat. Esetleg fejbelövést imitálnak a kamera előtt.
Fiatal fiúk csókolóznak.

Az emo divatja egyébként kitermelte harcos ellenfeleit, akik anitemo oldalakat üzemeltetnek, antiemo filmeket készítenek, sőt antiemo ruhákat árulnak, úgyhogy a kör bezárult. Döntenie kell. "

Ez lenne maga a cikk. Most jönnek saját, családom és barátaim gondolatai az emo-kultúráról.

Először is meg szeretném tudni, h aki ezt a cikket írta, vajon az emo-k ellen vagy velük van-e? Mert ahhoz nem kell feltétlenül emo-s legyél, h "velük" legyél. Ilyen vagyok például én is. Az idézett mondatok kimondói közül 1ik sem emo-s.

Megkérdeztem pár embert az ismerőseim közül, h mit is gondolnak az emo-ról. Itt van rögtön 1 vélemény: "Ez csak 1 divat, úgyis elmúlik, mint bármelyik másik." Reagálásom rá: jah ha másért nem akkor azért mert az összes emo kinyírja magát vagy kinyírják mert ugye azt is tudjuk, h az emo-sokat nem 1x teszik ki fizikai bántalmazásnak is az állandó lelki terror mellett. "Pedig nem verni kéne őket, hanem segíteni nekik." És h miért verik őket? Én azt gondolom, h azért, mert félnek tőlük. Mert az ember fél attól, amit nem ismer, fél attól, ami kicsit is különbözik az átlagtól (TŐLE)és fél attól, aki maga ellen képes fordulni. Mert "az ember legutoljára fordul saját maga ellen, és azt gondolják, ha már magában kárt tesz, akkor másban már akár lelkiismeretf-furdalás nélkül. Tehát akik felvállalják, h igenis ők emo-sok, és olyanok mint belülről, mint kívülről, azok igencsak mások, mint a legtöbb ember... És azt tapasztaltam, h azt gondolja az ember, h akit megalázott, attól már nem kell félnie. De az, aki ezt megteszi, tehát bántja azokat, akik mások, előbb gondolkodjon el azon, h mi lett az oka a valódi emo-snak arra, h valódi emo-s legyen. Mert valószínűleg nem az volt a kiváltó ok, h a gyerek azt gondolta, h "jaj én most gondolok 1et és emo-s leszek". Nem. Ez a divat emo. A valódi emo-soknak azonban kell lennie valami tragikus dolognak, amitől olyanok, amilyenek. Szeretethiány, esetleg szerettek elvesztése, vagy akár bármi más. Én azt gondolom, h az emberek 90%-a úgytekinti, h az emo 1 TORZ kultúra, mert a fiúk lányoknak néznek ki és gyakori a homoszexualitás... és a sok más eszme miatt, amit vallanak, elítélik őket, és igenis félnek tőlük... És erről már ugye írtam az előbb is. Itt 1 másik vélemény az emo-sokról. A kinézetükről pontosabban. "Hmmm... nem bírom őket (emo boy-okról van szó)... ha rájuknézek elkap a hányinger... az a lányos smink... de a lányok még úgy ahogy elmennek."

És így a cikkem végére még odaírnám, h mindenkinek lehet más a véleménye a dolgokról, mert nem vagyunk 1formák. De azt tartsuk meg magunknak. Tom, h ezt most hiába írom, nem fogom tudni megváltani a világot, nem is akarom, csak szeretnék visszacsempészni bele 1 kis emberséget, h a fiataloknak megmaradjon az, amilyük van. Mi, a fiatalok vagyunk a jövő... ha beletaszítanak minket a halálba, ki fogja továbbvinni ezt a világot? Lehet azonban, h így kell lenie és nem szabadna új gyermekeket a világra hozni, mert már nem az emo-kultúra a TORZ, hanem az, aki TORZNAK HISZI!!!! Úgyh kérlek Titeket, ne nehezítsétek meg a dolgukat... bár az ember mindig is ilyen volt. Mindig is kilökte maga közül azt, aki más volt. "A keresztények régen még öltek is emiatt." De... nem mondom h tökéletesen előítéletek nélkül tok élni (mert én konkrétan a disco zenét kifogásolom, de attól még magukat a disco-sokat nem ítélem el, a baráti köröm fele ha nem több ezt a stílust kedveli jobban, és lám mégis milyen jól elvok velük, pedig ők a rockot nehezményezik :P), de ... próbáljátok megérteni őket... nem, még az sem kell. Csak hagyjátok szó nélkül. Leginkább tett nélkül.

Csak 1 javaslat.